Homoki Máté az European Social Survey
2002/2003, ed.6.0 adatbázisát kutatva bukkant egy nem meglepő, de
fontos adatra. A kutatók azt kérdezték az EU 19 országában, hogy
mennyire elégedettek az ott élő emberek. Az iskolai osztályzatoknak
megfelelően 1-től 5-ig lehetett osztályzatot adni kinek-kinek arra,
hogy elégedett-nek érzi-e magát vagy sem. Az átlag 3.16 volt,
valamivel jobb a közepesnél. Magyarország az elégségeshez közel
álló jegyet kapott saját magától (2.44). A legelégedettebb ország
Dánia (4.23). Hamlet, ha ma élne, Budapesten zúgolódhatna a
kizökkent idő fölött, s persze nyomban megtalálná a kibúvókat,
miért nem az ő dolga helyretenni azt.
-
lucifer
2008-03-01 10:26:09
A dánok nagyon szimpatikus náció. A piacon és azon kívül is remekül teljesítenek, bíznak magukban, egymásban, segítőkészek, nem gyanakodnak, stb. Boldogok. És náluk a legjobb vállalkozni!!! E kérdésben is Dánia vezeti a rangsort. Vállalkozás és boldogság. Anyámat is be kell majd küldjem.:))
-
Malvina
2008-03-01 11:46:29
Igy kezdődik Nádas Péter színikritikája Ljubimov Hamlet-rendezéséről:
"A színpadon homály van, koszos, szürke fény. Mintha csak véletlenül felejtettek volna égve valami jellegtelenül unalmas világítást, ami egyetlen célt szolgál: ne legyen teljesen sötét. Munkafény. Nem színházi fény, amely kiemel és eltakar, hangsúlyoz, leplez vagy jellemez, de nem is utánzata egy valódinak, mert valódi fények ide nem érnek el, se nap, se hold, itt semmi nem természetes, ez színpad. "
Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy a dráma
világa a valósággal soha nem azonositható, de azzal is , hogy maga a valóságanyag milyensége az, ami a drámát alapvetően meghatározza.
-
duende (baraka)
2008-03-01 12:34:33
Ha Hamlet jelleméből indulok ki, nem hiszem, hogy zúgolódna. Hamlet elfogadta sorsát, még akkor is, ha ő volt az egyetlen tisztánlátó a sok, sorsát, ösztöneit vakon követő között.
-
Navruz
2008-03-01 15:21:41
Valóban a dán demokratikus boldog nép. A tegeződés például álltalános a munkás tegezi az igazgatót és fordítva.
Nemzetiségi kérdés nincs,mikor balgán megjegyeztem a sok ázsiai külsejű gyereket nézve ,hogy náluk sok ázsiai él -e azt mondták Dániába csak dánok élnek. Jó nem ?
-
Malvina
2008-03-01 15:40:26
Hamlet "melyik jelleméből"? A romantika Hamlet-képe, a viktoriánus korabeli vagy a 20.századi pszichologizáló, lélektani értelmezésű Hamlet-képe szerintiből.Arról már nem is beszélve, hogy egy dráma, egy drámai figura esetében nem lehet pusztán a figura jelleméből kiindulni, hiszen nem hagyható figyelmen kívül a környezet. Mert a dráma pont e kettő ütközéséből, oda-vissza hatásából keletkezik. Az a kitétel pedig, hogy "elfogadta sorsát" önmagában semmit nem jelent, hiszen számos felfogás, értelmezés szerint Hamlet sorsa éppen a kizökkent idő helyretolása, illetve annak lehetetlen /?/ voltával való szembesülés.
-
alice2.
2008-03-01 15:56:15
Hamlet királyfi Helsingőrben, végül is, helyre tolta a kizökkent időt - ha kicsit (5 felvonásnyit) késlekedve is - de meg akart győzödni mindenről előbb... meg a mód, ami rendelkezésére állt, -joggal- nem volt kedvére való..., de megtette.
-
Malvina
2008-03-01 16:23:41
A jellemet kiindulási pontnak tekintő Hamlet-elemzések azért hibásak, mert Hamlet személyiségében minden kor saját szubjektív eszméit látta és látja visszatükröződni .Ezért hát nem léteznek dramatikus jellemek.Ugyan ilyen korfüggő annak megítélése is, hogy Hamlet végül helyretolta-e a kizökkent időt.
-
duende (baraka)
2008-03-01 17:16:09
A számomra látott, érzett, értelmezett jelleméből.
Minden irodalmi mű ahhoz szól, aki olvassa, nézi. Tehát személyesen hozzám. Így az értelmezése is csak szubjektív lehet, személyesen az én értelmezésem.
A kritikusok vagy az irodalmárok, vagy bárki más elemzése érdektelen. Hiszen csak én lehetek a befogadó.
-
Malvina
2008-03-01 17:34:16
Valamelyik értelmezési vonulatba bizony mindenkié, még a tied is besorolható. Ez kérem szépen nem presztizs-kérdés. :) Hiszen legyen az az értelmezés bármilyen eredeti , csakis egy adott, nevezetesen a mű értelmezési tartományán belül lehet érvényes.De hogy ne legyek ennyire elvont, Hamletről gondolkodhatsz úgy, hogy őrült, hogy mélabús, hogy lánglelkű forradalmár, hogy egoista köldöknéző, hogy az evilágból elvágyódó ,cselekvőképtelen, haszontalan filosz, ad abszurdum a hatalmat idegen kézre átjátszani akaró bosszúálló... stb,
már mindegyikre született értelmezés.
A tiedhez melyik áll közel? Mert erről nem írtál, nem nevezted meg, így nem érthető, hogy miből is következik az, hogy amint azt írod, 'elfogadja sorsát." Véleményem szerint, ha elfogadná, nem lenne dráma. De ha úgy értetted, hogy végül elfogadja, az megint mást jelent.
-
Malvina
2008-03-01 17:41:53
Bocs! Még egy fontos dolog. Az írott drámával sosem azonos, nem tévesztendő össze vele a színpadi előadás.
-
alice2.
2008-03-01 18:06:31
Fortinbras: "mert belőle, ha megéri, nagy király vált volna még"!
mi ez , ha nem "az idő helyretolásának" elismerése... a bekövetkező új világ, a jövő felől.
-
Malvina
2008-03-01 18:29:20
Ebben a mondatban azért sokkal több van és sokkal kevesebb is. Egyébként is , halottról jót vagy semmit ! ::))
-
alice2.
2008-03-01 18:35:52
Hamlet összes felsorolható (és akár különféleképp értelmezhető )tulajdonságai közül - a dráma lényege szempontjából is - csak az az alapvetően meghatározó, hogy felelősségteljesen gondolkodik és szembefordul kora erkölcstelenségével, s felismeri, hogy neki kell helyrehoznia a dolgokat, tiszta erkölcsiségű rendet teremteni.(Megölt apja is ezt képviselte - szemben a gyilkos, erkölcstelen Claudiussal, akinek bűnös világában nem élhet az erkölcsös Hamlet!)
-
alice2.
2008-03-01 18:46:17
12,
sajnos valóban , lehet, hogy "csak úgy" elismerte Fortinbras Hamletet.. bár nem jellemző a hóditókra, a legyőzöttek dicsőítése.....
s gesztusukkal mégiscsak az elismerést tudta maga az iró kifejezni, s azt is, hogy valami olyan kezdődik velük, ami nem Claudius, hanem Hamlet világát képviseli majd inkább...
Ami Claudiussal kizökkent - annak végérvényesen vége!
Hamlet "helyretolta a kizökkent időt" ! :)
-
Malvina
2008-03-01 18:58:01
Valóban végérvényesen vége? És ha a bűnt megbosszuljuk, azzal semmissé is tesszük? stb., stb., stb. ::((
-
alice2.
2008-03-01 19:36:36
nem úgy értettem, folytatódhat, kezdődhet újra... egy másik "kizökkenés," de az már másik dráma (sajnos van is belőlük bőven. azóta is -!)
(Hamlet egyébként nem vér "bosszút" akart állni -ezért is tétovázott annyit, igazságot akart szolgáltatni, illetve feltárni és leleplezni az igazságtalanságot, a bűnt... hogy véget vethessen neki. )
-
duende (baraka)
2008-03-01 21:10:39
"Tapot se; dacolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá lenni: addig van. Miután senkinek sincs olyanja, mit itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el? - Ám legyen!"
Ez a pár mondat megadja Hamlet jellemét. Valóban helyretette a kizökkent időt. Azzal, hogy bátran szembenézett a sorsával, nem futott el előle, nem lázadt föl ellene, nem halogatta. Bár félte a halált, mégsem félte azt. Élete a cselekvés volt, s nem az arról való gondolkodás. A halált választotta tanácsadójaként, mert tudta a titkot: hogy csak a halál tanít meg élni.
-
duende (baraka)
2008-03-01 21:17:04
Mert csak akkor élsz igazán, ha van valami, amiért meg tudsz halni. És ha van valami, amiért meg tudsz halni, akkor tudsz már élni. Mert ez az intenzitás adja az erőt ahhoz, hogy dönteni legyünk képesek. A döntéseink ereje pedig képessé tesz a cselekvésre. Számomra a Hamlet eről szól.
-
Malvina
2008-03-01 23:40:06
"Hamlet mint alak és a Hamlet mint mű a négy évszázad során felhalmozódott élmény, elemzés és tudás révén az emberi önismeret eszközévé vált, mely által a különböző korok és szellemi (kritikai) irányzatok önmagukról alkotnak képet a Shakespeare-ről (hőséről, drámájáról) történő megnyilatkozás során. (A) Hamlet tehát mára már nem lehet más, csak ami mi vagyunk."
P. Müller Péter: (A) Hamlet alak/változásai az angol kritikában /
részlet
-
alice2.
2008-03-02 08:10:34
19.,
...és?
az egész Csepeli bejegyzés( lásd fent) ennek a felfogásnak a jegyében íródott! nemde?
-
lucifer
2008-03-02 09:00:13
Hamlet Pestre költözött, ahol szeretettel fogadjuk, helyesebben csak fogadjuk, mert a kizökkent idő nem ismeri a szeretetet, csak vágyik utána, mint valamilyen mesebeli jó iránt. Az első dolgunk, kikémlelni, hogy melyik Hamlet szállt le Ferihegyen. A depressziós? A rejtőzködő? Az elszánt? A tökölődő? Az indulatos? Aztán figyelmeztetjük magunkat, hogy a kérdések feleslegesek, mert bárhol is tart a derék fiatal értelmiségi további életének terét mi adjuk, hasonulni fog, azt csinálunk vele, amit akarunk, jobban mondva miután mi semmit se akarunk várhatóan felfalja őt a nagy semmidisznó. (Utalás a nép bölcs előrelátására; aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók)
Várhatjuk-e Hamlettől a kizökkent időnk, (=anómiás időnk) helyretolását. Hát várni éppenséggel lehet, de a várakozás alaptalan. Az eredeti történetben se vitte sokra. Az idő visszatolását a bosszúval vélte elintézendőnek. Ráadásul a személyes, könyörtelen, magtalan bosszúval. Útját a cselek és ellencselek, a trükkök és a mutyik kisérték. Ő is, ellenfelei is, azaz mindenki azt hitte, hogy túljár a másik eszén. Lett is olyan vérfürdő, annyi áldozat, hogy az csak na. Pusztult a silány, a gonosz, de pusztult a jövő is. (Ophélia) És az idő? Kizökkentségén változott-e valami? Nem tudjuk, mert hírmondó, az említett vérfürdő miatt nem igen maradt. Sőt miután senki se maradt kétséges, hogy maradt-e az, az idő, amely visszatolásra árt. Nem tűntek el viszont az időtlen sírásók, meg a dolgokat magától távoltartó, okos, hű (közrendű) Horatio. Ők talán mesélhetnének. Mindenesetre mára ott van Dánia. Számoljunk, hány év kellett hozzá? És én szórakoztam Malvinával, hogy sok az ötven! :) Megkövetem.
-
alice2.
2008-03-02 09:48:00
nem-nem - kedves Lucifer (ki a tagadás ősi szelleme amúgy is)
Hamletnek akárhogy értelmezhetők a résztulajdonságai, az kétségtelen, hogy NEM HASONUL! (ezt már bebizonyította Claudius uvarában, aki pedig azt akarta épp, hogy "legyél a mi másunk" - a másik lényege pedig, hogy "látszikot nem ismer" - tehát itt is észrevenné a dolgok felszin alatti lényegét, amivel bizony ő nem azonosulna!!! (nem is lenne túl sok dolga itt e lényeg feltárásával)
a "többi"ről most hallgatok... (a "néma csend" mián is)
-
Malvina
2008-03-02 10:21:59
20 /
Az igen. de több megjegyzés nem. Például a te 22-esed. Csepeli pont azt írja, hogy Hamlet itt és ma "nyomban megtalálná a kibúvókat, miért nem az ő dolga helyretenni azt." Te egy statikus, változatlan Hamletről beszélsz, olyan pedig sem az életben, sem az irodalomban, művészetben nincs, hiszen a rátekintő korok és tekintetek állandó változásban vannak. Egyébként a dolgog akkor lenne pontos, ha tisztáznánk, hogy most Hamletről vagy "a" Halmletről beszélünk.
-
Malvina
2008-03-02 10:34:44
21 /
Lucifer minden sorával egyetértek! Ha most viccelődnék, aszondanám: hát erről beszéltem nyuszómuszó ! Ugyanakkor van még egy lényeges megközelítés arra vonatkozóan, hogy Hamlet miért is késlekedik. Sokat beszélnek a "Lenni vagy nem lenni " gondolatról, de kevesen próbálják azt érvényesen beilleszteni az egészbe. Hamlet ugyanis a nem-létezést választja, és hogy miért, azt Lucifer plasztikusan kifejti, hiszen nem tehet mást. Illetve, ha a létezést választja / benősül Poliniusékhoz stb./, akkor most nem róla beszélgetnénk.
-
Malvina
2008-03-02 10:36:57
Polonius ! :))
-
lucifer
2008-03-02 10:51:09
22)
Miért ne járna úgy Hamlet a Hortobágyon, ahogy a Hortobágyon járni szoktak? Ráadásul már otthon is felfalták a disznók, itt miért maradna ki a buliból! Egy-két gyilkosságon kívül semmire se futotta tőle. Ráadásul azok nagy része is véletlen, de mindenképp melléfogás volt. Nem tudta az a fiú, hogy hol van, hogy mit akar, mit akarhat, meg hogy mit csinál. Időt tologatni? Ez a szerencsétlen pancser? Horatio kéretik!
-
alice2.
2008-03-02 11:36:40
én - értelemszerűen - Shakespeare Hamletjéről igyekeztem beszélni... mindvégig. :)
-
Malvina
2008-03-02 11:43:16
"A Hamletnek nincs Shakespeare-től származó kézirata, mint ahogy egyetlen Shakespeare-dráma sem maradt fenn a szerző kéziratában. Semmi nyoma vagy jele sincs annak, hogy Shakespeare törődött volna drámáinak szövegével, szövegkönyvével, e kéziratok, illetve a darabok sorsával. Ő szerzőként nem kinyomtatott drámákat adott a színészeinek, hanem szétmásolt szerepeket. A korban, amelyben alkotott, igen nagy volt az igény új színdarabokra, és Shakespeare igyekezett kiszolgálni ezt az igényt. Gyorsan dolgozott, változatos témákat használt fel, és drámaírói működésében a kölcsönvett történetek jól működő dramaturgiai szerkezetbe történő átültetése volt a kizárólagos gyakorlat. Azok a szövegek, amelyeket korunkban (és a megelőző évszázadok során) Shakespeare drámáiként azonosít(ott)unk, elsősorban a színészek szövegkönyveiből utólag, emlékezetből kerültek összeállításra, gyakran maguk a színészek által. Vagyis az előadás céljára szétmásolt szerepekből épültek össze utóbb a kezdeti kiadások során a drámák teljes szövegei. Mivel ezek a művek ily módon egy színházi előadás (és egy színházi gyakorlat) rögzítései, és mivel nincs autográf kézirat, hanem egymással nem egyező különféle szövegkiadások és -variánsok vannak, ezért a Hamletről is elmondható, hogy csak változatokban létezik. Nincsen a dráma szövegéből úgynevezett eredeti."
/P.Müller Péter/
-
alice2.
2008-03-02 12:01:20
..a Shakespearnek tulajdonított Hamletről...(a "szétmásolt szerepkönyv" alapján . (A lényegen nem változtat.)
és a többször citál P. Müller Péter szövegei "abszolutumok"?! :)
-
alice2.
2008-03-02 12:08:46
jav: lemaradt egy -t : citált
-
Malvina
2008-03-02 13:00:40
29 /
Abszolútum nélkül nincs relatívum. Abszolútum és relatívum (lényeg és attributum ) a megismerés folyamatában egymásrautalt . És továbbra is az a véleményem, hogy te egy "megmerevedett", romantikus Hamlet-képről írsz - amivel egyébként semmi baj nincs, neked erről szól /és most nagyon posztmodern voltam /. ::)) És arra kívántam utalni, hogy max. Shakespeare kortabeli Hamletről beszélhetünk, ugyanúgy, ahogy aztán a további korokéiról is, mint pl. a jelenkori. Ha nem így lenne, nem lenne-lehetne a mű korokon átívelő, szinte már örökérvényű (?).
-
Malvina
2008-03-02 13:22:18
Még pontosabban. Amikor egy műalkotást az utókor felfedez magának, tulajdonképpen nem történik egyéb, minthogy a mű léte tágul ki ( Bécsy Tamás: A dráma lételméletéről) a mű érvényessé válásával. Egy új reflexiv viszony jön létre a mű és a rátekintő kor valósága között, azaz egyfajta reprodukciója valósul meg. Ekkor az újraértelmező kor egyszerre tekint múltjára és jelenére. És azáltal, hogy milyen módon teszi azt, egyben önmegmutatkozását is adja saját öntudatának. Ezt az öntudatot ugyanakkor reprezentálják is azok a szükségletek,melyek előhívják egy műalkotás újraértelmezésének igényét.
-
alice2.
2008-03-02 16:24:06
ez most már több mint öncélú - vitának. :)
Az én értelmezésem -nagyrészt- Bécsy Tamáséval azonos volt. :)
-
duende (baraka)
2008-03-02 17:58:54
"Hamletről vagy "a" Halmletről beszélünk-e"
Szerintem csak "a" Hamletről beszélhetünk... Különben semmi értelme Hanmlet szellemét megidézni. Akkor hívhatnánk Bélának is...
26: A nem tudta mit csinál, és a hagyta magát vezetettni közt óriási a különbség...
Egyébként, van itt valaki, aki tudja mit csinál? Meg lennék lepve.
28:
Shakespeare talán pont ezért (is) volt zseniális, mert éretten, összeálltan maradtak fönn a drámái, darabjai.
Mikor csak egy szövegkönyv van még, az akár milyn zseniális, csak egy szövegkönyv. Élővé, dinamikussá, és igazivá a színpadon válik. A rendező, a színészek hús-vér valósága, egyénisége teszi azzá. Mikor egy darab színpadra állítódik, alakul. Hiba van koncepciód róla mondjuk rendezőként, vagy íróként, az mégis olyan, mint az olvadt viasz. Alakul. Sokszor csak a színpadra állítás folyamata során derül ki egy-egy jellem igazi karaktere, vagy egy-egy párbeszéd mögöttese, vagy épp nem odaillő volta. minden darab: élőlény.
Egyébként szinte teljesen Alice hozzászólásaival értek egyet. nem azért, mert Alice hozzászólásai, hanem mert én is hasonlóan látom Hamletet. "A" Hamletet.
-
Malvina
2008-03-02 18:07:13
Ez számomra nem érv semmi mellett és semmi ellen sem. Én nem találtam öncélúnak, számomra érdekes volt és tanulságos.
Kár hogy számodra nem. Valószínűleg ezért nem vált nyilvánvalóvá, hogy szándékom szerint a 32-es megjegyzés a beszélgetés egyfajta összegzéseként került ide, hogy lám-lám, ez a poszt-sorozat is milyen beszédes atekintetben, hogy miként is gondolkodunk - egy műalkotás fényében - önmagunkról, múltunkról, jelenünkről és vélelmezett jövőnkről. Azaz itt és most milyenek is azok a szükségletek, amelyek előhívják az igényét ennek a drámának az újraértelmezésére.
-
Malvina
2008-03-02 18:37:28
Kedves Duende!
- "A" Hamletről beszélni annyit tesz, mint a Shakespeare korabeli drámáról beszélni.
- Hamletről beszélni pedig az e drámától korszakonként elemelt címszereplő alakjáról történő beszédet jelenti. Hamletnek a drámáról való leválása a romantika idejében kezdődött el.
A 26-osről szóló véleményedhez: igen, vannak, akik tudják, hogy mit csinálnak.
A 28-as megjegyzést pedig egyszerűen nem értetted meg.
Talán kevesebb indulattal és több szerénységgel könnyebben tudnál a lényegre koncentrálni. Ezzel egyébként mindenki más is így van.
-
duende (baraka)
2008-03-03 00:47:45
36:
Nem tudom honnan vetted, hogy "indulatosan" írtam. Ha levennéd (vagy feltennéd) a szódásszifonnyi szemüveged, akkor azt látnád, ami van.
Szerénységről pedig ne beszélj légyszives. Köszönőviszonyod sincs vele. Ami érdektelen ugyan számomra, és inkább nevetséges, semmint hogy komolyan vehetném. A nem létező kategóriája.
Don Juan három kategóriába osztotta az embereket. Nos, a fing kategóriája azt hiszem passzol rád. Így híjják hivatalosan, nem az én elnevezésem.
Ja, és légyszíves ne szólíts "kedvesnek". Valahogy olyan érzésem van tőle, mintha leokádtak volna.
És azt válaszolsz, amit akarsz. Nem fogom elolvasni.
Nem játszmázok tovább egy finggal. Nincs értelme.
-
Lux Erik
2008-03-03 06:24:54
Azért egyrészt a dráma szövege, másrészt a cselekmény menete némi korlátotot állít az értelmezés szabadsága elé... Amit - mint a legöbb előadáson - át lehet ugyan lépni, csak éppebn au eredménye olyan lesz, amilyen a legtöbb színi előadás. Be lehet fogadni, amiként van, aki a szarban gyönyörködik, mert az tetszik neki. Az utóbbit perverziónak hívjuk, az előbbit nem, bár rokona.
A rezignált, sorsát elfogadó Hamlet...
Hát...
Lehet, hogy némely párkapcsolatban - vagy éppen a magány elviseléséhez, a példák tetszés szerint (de nem korlátlanul :-) ) sokasíthatóak - ilyen mintára van szükség, azonban ilyen esetekben mégsem ajánlom követésre sem azt az arcát Hamletnak, amikor Ophéliát kurvázza le éppen, sem azt amikor az anyját küldi melegebb éghajlatra (hasonló, és hasonlóan intenzív nyelvi eszközöket mozgósítva), sem a királyt hasbabökőt, sem a hasbabökött pofájába mérgezett bort erőltetőt, sőt, mi több: nem pont Hameletet projekciós tárgyként. Persze ki-ki ízlése szerint, és az általam sem vitatrott értelmezési szabadság mentén...
-
Malvina
2008-03-03 09:35:02
37 /
Tisztelt Duende !
Tényleg, nem is vagy indulatos .
-
Malvina
2008-03-03 09:52:49
38 /
Igen, erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy a dráma értelmezési tartományán belül lehet csak érvényes mindenféle megközelítés. És persze az az alap, hogy ne tévesszük össze az írott drámát az színjátékkal, annak színpadi előadásával. És ami az előadások stílusát illeti, én úgy gondolom, hogy mégha Hamlet lekurvázza is Ophéliát , ha az egy egységes és összetartó koncepció, gondolatmenetébe indokoltan illeszkedik, akkor nincs vele semmi baj.
-
a mesés más
2008-03-04 00:56:08
A DÁNOK
KAJAKRA dunai népek
nevük a DÁN-DUNA szó ez is a DÁN -IZRAEL TÖRZSÉBŐL ERED.
i. e 1500-tóli elvándorlásaik eredménye a fél fehér világ..
EZ NEM SEMMI!
HOGY EZTET NEM TUDJA A SOK BAROM .
PERSZE AMÍG HITLER MINDEN NAP BELEVIGYOROG VALAMELY MŰSORBÓL AZ EMBER KÉPÉBE
ADDIG...
-
duende (baraka)
2008-03-04 17:33:07
Bocsánatot kell kérnem, Malvina.
Összetévesztettem a tudattalanságot az emberrel.
Nem voltam elég éber, sajnos.
Sajnálom, őszintén.
